Annyi jobbnál jobban összeállított évtizedes listával találkoztam az utóbbi napokban, hogy nekem is megjött a kedvem az összegzéshez. A legjobb filmek méltatásával már rengetegen foglalkoztak, és a végeredmény igazából nem lett túl változatos, a legtöbb helyen rendre ugyanazok a címek szerepelnek kis eltérésekkel, a legrosszabb alkotások összegyűjtésével viszont nem ez a helyzet. A legnagyobb filmes szemetek esetében néhány nagyon-nagyon szörnyű mozi állandó szereplésétől eltekintve úgy tűnik, hogy ahány ember, annyi lista, szóval álljon itt az enyém.

10. Twilight

A folytatásra én már kiszálltam, így a New Moon-ról nem nyilatkozhatom, de ez is csak azt mutatja, hogy már az első rész sem tartozik a kedvenceim közé. Ennek legfőbb oka az, hogy nem vagyok összetört szívű tinicsaj, de azért nem lehet elmenni a filmes sutaságok mellett sem. Egyrészt a filmnyelvi eszköztár iszonyúan szegényes, ettől pedig csúnyán amatőr és olcsó hatást kelt az egész, másrészt emiatt nincs jelen a vámpírfilmeknél megszokott erős atmoszféra sem, vagyis az a műfaj német expresszionista kezdeteitől végigkövethető képi világ, ami mindig is a vámpírfilmek sajátja volt. Ennek ellenére még lehetne élvezhető a film, de a vámpírfilm és a high school-mozi párbajából sajnos az utóbbi kerül ki győztesen, ezzel olyan szinten feloldva a műfajt, hogy nekem az már sok volt. Nagyon. Pozitívum viszont, hogy a film remek poénforrás.

 9. Transformers 1-2

Itt van az évtized két legüresebb látványfilmje is, egybevonva, mert bár a második rész még az elsőnél is rosszabb, a lényegen ez nem sokat változtat: mindkét film szörnyű, az ember inkább nézne tudosításokat az urológiáról  2x2 órán át helyettük. Michaeal Bay-t nem az "eszéért" szeretem, de azért ezen filmek jócskán alulmúlják nemcsak az életműben kimagaslóan jó Sziklát és a Szigetet, de még az Armageddon vagy a Pearl Harbor gagyiságára is rátesznek egy lapáttal. A sorozat feljavítására csak egy tanácsom lehet: átalakulás!

8. Pókember 3

Sam Raimi hatalmasat alkotott az Evil Dead trilógiával, és még a Pókember első két része is nagyjából rendben van, de a legutóbbi epizóddal sajnos nagyon elszaladt az amerikai zászló. A történet olyannyira borzalmas, hogy a film nézése közben rémálomként be-bevillant a Batman és Robin néhány jelenete is, az amerikai nemzettudat túlerőltetése pedig teljesen nevetséges, és még normális Venomot sem kapunk. Pókpofa harmadik kalandjára tehát kidurrant a lufi, de a legújabb hírek szerint a következő részt már nem Raimi rendezi. Ez inkább neki jó, hiszen így a mester végre kreatívkodhat is egy kicsit.

7. Macskanő

Aki egy kicsit is örült abban a pillanatban, amikor Halle Berry Oscart kapott a Szörnyek keringőjéért, annak komoly idegrángásokat okozhat már pusztán a cím felemlegetése is. A kliprendezői múlttal rendelkező Pitof sajnos videóklippként bánt a 90 perces játékidővel is, a végeredmény így egy túldizájnolt, túlpörgetett agyrém, amin a béna jelmeznek köszönhetően még Halle Berry sem tud segíteni. Sharon Stone is itt van, de minek? Egyedül a Pokoli toronyban láttam ekkora égést.

6. DOA - Dead or Alive

Ennek a filmnek feltétlenül a listán van a helye, viszont érdekes módon picit kakukktojás is, ugyanis vitathatlan, hogy rettentően vicces és szórakoztató. Jómagam a DOA-t az olyan rossz, hogy már jó kategória koronázatlan királyának tekintem, hiszen lehet-e egyáltalán komolyságot várni egy olyan filmtől, amelynek lényege az, hogy fürdőruhás csajok rúgják szét egymás seggét. Történet nem nagyon van, a karakterek nevetségesek, de mégis elrepül az a 90 perc.

5. Penge: Szentháromság

Tinikorom egyik kedvenc akcióhőse volt Penge, a vámpírvadász. Ez a rajongás egészen addig tartott, amíg ki nem jött a harmadik és máig utolsó film, a Szentháromság. A trilógia záró darabját David S. Goyer, a sorozat forgatókönyvírója követte el rendezőként is, és leginkább ennek tudható be az, hogy a cucc egyszerűen kevés, fáradt és unalmas. A poénok nem ülnek, az élmény az előző részek újító hatásához - elsősorban Guillermo del Toro egyedi látásmódjához - képest semmilyen, Dominic Purcell Draculája pedig nevetségesen rossz. A helyzetet valamelyest menti Jessica Biel, aki itt is dögös, és még a pofádat is beveri.

4. Battle Royale 2

Talán minden idők legrosszabb folytatása ez a förtelem, egyenesen Japánból. Tulajdonképpen nem csinál mást, mint szembeköpi a zseniális és sokak által az utóbbi idők legjobbjának tartott első részt egy blőd, szájbarágós akciófilmet generálva a Battle Royale névből. A helyzetet csak tovább rontja a béna karakterekkel párosuló szánalmas színészi játék és a komolynak szánt, de csak röhögésre ösztönző monológok sora. A film által ejtett seb még viszonylag új, a traumát pedig  még nem hevertem ki teljesen, így a közeljövőben várható egy hosszabb szapulás is.

3. Csillagok háborúja II - A klónok támadása

George Lucas már a Baljós árnyakkal is nagyon közel került a bukáshoz, de az új trilógia második része az, amiből már végképp nem sikerült nézhető filmet kihoznia. Története olyan jelentéktelen, hogy simán ki is lehetne hagyni a Star Wars sagából az egészet, érdemi információt nem veszítenénk. Anakin végigszenvedi a filmet, szerelme Padmével hülyeség, a film végi csata inkább kusza, mint látványos, Yoda és Dooku gróf harca pedig a filmtörténelem egyik legröhejesebb jelenete. Epic fail.

2. Álom.net

Ezt a filmnek látszó valamit egyszerűen látni kell ahhoz, hogy elhidd: ilyen szintű szemét létezik. Ezzel meg is fogalmaztam legnagyobb gyengéjét, puszta létezését, hiszen már az is sokat elmond a magyar filmipar jelenlegi helyzetéről, hogy megcsinálhatták az Álom.net-et. Értékelhető momentumokat még nyomokban sem tartalmaz.

1. Kis Vuk

Hát igen, végül itt van az a film is, aminek bérelt helye van minden hazai  csalódáslista élén. Nekem erről a csodáról igazából egy nagy buli jut eszembe a részeg rendezővel, beszívott animátorokkal és a hányásában fetrengő forgatókönyvíróval. Az eszeveszett partizás után másnaposan, a büdzsé 90%-át már kurvákra elverve unottan leültek, és rittyentettek valamit a vászonra. A Kis Vukot látva egyszerűen nem értem, hogy mi történik ebben az országban a filmművészettel és nem utolsó sorban az állami támogatásokkal. Itt van például rendezőként a tökéletesen tehetségtelen Gát György, akinek életművét nagyjából a Linda című sorozat jelenti, ráadásul az animációs filmhez körülbelül annyi köze van, hogy cége az államtól kibulizott magának egy mára már senkinek az emlékezetében nem élő EU-s rajzfilmsorozatot. A kérdés az, hogy miért jár állami támogatás hülyéknek. Györgyünknek valószínűleg sok haverja van a pénzestáska környékén.

Az igazi poén azonban mégsem ez, hanem a büdzsé, ami a 150 milliós állami támogatás (ami a film költségvetésének 10%-át jelenti) alapján 1,5 milliárd forint. A filmre ránézve ebből még 50 millió sem látszik, így jogosan merül fel a kérdés, hogy hova a jó büdös francba tűnt a pénz. Kis magyar valóságunkban szerencsére nem kell sokáig agyalnunk ezen ahhoz, hogy rájöjjünk a megoldásra: itt bizony pénzmosoda volt, kéremszépen, a nagybetűs korrupció pedig felmarkolta a dohányt. Az egészben az egyetlen jó dolog, hogy Dargay Attila nem forog a sírjában, mivel már halála előtt elhatárolódott ettől a  Kis Vuk című szeméttől.