Na, ezt nem gondoltam volna! Mármint azt, hogy az utóbbi posztban sokat szapult magyar filmek után ezúttal pont egy hazai alkotásnak oszthatok ki dicsérő szavakat. A helyzet szerencsére úgy hozta, hogy belebotlottam ebbe az Életvonal címet viselő apró remekműbe. Ezért - vagyis a belebotlásért - elsősorban köszönet a Hardwirednek (ahol a töretlen jókedv jeléül még mindig kint van a karácsonyi logó:)) és Endinek.
Az Életvonal jellegében animációs holmi, műfajilag pedig abszolút szerzőinek tekinthető, hiszen egy vizsgafilmről van szó. Ducki Tomek és csapata remek kis atmoszférát, zenét és nem utolsósorban egy talán picit elcsépelt és felszínes, de mindenképpen megfontolandó üzenetet tett le az asztalra ezzel a 6 és fél perccel. Igaz ez már azért is, mert a mondanivaló erősen jelen van, és nem szorul háttérbe holmi művészieszkedés miatt.
A téma természetesen az élet, annak középpontjába is a férfi és nő, illetve általánosságban két ember egymás közötti kapcsolatát helyezve. Nagyon érdekes az eszmefuttatás arról, hogy milyen hatással van két ember egymásra, és hogy mivel jár egy szeretett személy elvesztése. A végkifejlet szerencsére optimista, bár férfitársaim nem fognak örülni :).
Nagy erény, hogy a film mindenezekről szavak nélkül, metaforákban beszél, de mégis tökéletesen érthetően, tisztán, sallangoktól mentesen. Ez különösen dicséretes, hiszen a kortárs magyar filmművésztre sajnos nagyon is jellemző a művésziesség erőltetése, ami sok jó filmet eddig nem eredményezett, inkább csak tartalmatlan, "főiskolás", egysíkú és nem mellesleg halálosan unalmas alkotásokat.
Tomek és a film honlapját elnézve szerencsére a Life Line nem maradt elismerés híján, többek között a neves Cartoon d' or animációs fesztiválon is szerepelt jelöltként. A készítők minden gratulációt megérdemelnek, én pedig még sok ilyet kérek!
A Life Line itt nézhető meg:
